Twitteld

No tweets found.

Likeold

Cikkek

Spártai teljesítmény, avagy a 300. Gigolo Records korong

Írta: Radio Inside. Beküldve: Zene


Hivatalosan 2013. május 27-én, azaz a héten érkezett háromszázadik kiadványához a kultikus német kiadó, a Helmut Joseph Geier (Hell) által alapított International Deejay Gigolo Records.

 

A független címkét Münchenben, Bajorország fővárosában alapította Hell még 1996-ban, s ettől az időponttól karrierjének íve gyakorlatilag nem ismer mélypontokat – ahogy természetesen a kiadó sem. A közel húsz esztendős label indulásához olyan nevesebb producerek nyújtottak segítséget, mint Jeff Mills, Filippo Moscatello, vagy akár a kétezres évek közepének egyik stílusteremtője, David Carretta, akik az első három – mára már „rare” kategóriába sorolható – lemezhez adták nevüket.


A kiadó által kezdetektől fogva képviselt dekadens stílus hosszú éveken keresztül olyan mércét, sportzsargonnal élve „lécet” jelentett az elektronikus zenei világban, melyet csak nagyon keveseknek sikerült megugraniuk. Azoknak, akiknek sikerült és a Gigolo család tagjaivá válhattak, a legnagyobb rendezvények kapui nyíltak meg előttük, s örökké – vagy legalábbis hosszú időre – búcsút inthettek a névtelenségnek, a gázsi nélküli fellépéseknek és az eddig rájuk korábban sokkal inkább jellemző warm-up szettjeiknek.


http://www.youtube.com/watch?v=Bz9XrFV3rBs

A mára már klasszikus Gigolo Style EP Naughty-tól

 

Az általuk képviselt gigolo stílus nem csak a kiadott lemezek zenei vonalában nyilvánult meg, melyekre a kezdeti években leginkább a kora 80-as electro-funk, electro-boogie hatások voltak jellemzők, hanem a kiadó minden más művészeti vonalon történő megnyilvánulásában is. E tudatosan épített, erősen szexuális, már-már hedonista miliő bátran építkezett, illetve építkezik a közelmúlt kortárs kulturális építőkockáiból, s ezzel nem csak az elektronikus tánczenei, de a német művészeti élet szerves részévé is vált.


A kiadó szemtelenül kölcsönözte lemezborítóira Arnold Schwarzenegger, Sid Vicious (Sex Pistols) és a New York-i éjszakai élet közismert transzszexuális ikonja, Amanda LePore feszítő torzóit, Hell pedig rendre feltűnt a német – nem csak zenei – lapok hasábjain, hanem az olyan népszerű televíziós műsorokban, mint a „Durch die ganze Nacht mit”.

 

gigolo 01

 

Gigolo Logó evolúció

 

A kiadó fennállása alatt olyan nemzetközi szinten korábban még ismeretlen művészeket fedezett fel, futtatott be, mint Miss Kittin (1982) a Zombie Nation (Kernkraft 400), a Fischerspooner (Emerge), vagy nem utolsó sorban Dj Tiga (Sunglasses At Night), aki e sikereket meglovagolva Turbo Records néven saját kiadót alapított. E művészek a kétezres évek elején az akkor divatos, sokak által ma is nosztalgiával visszasírt electroclash korszak meghatározó reformerei, művészei voltak, de egyben a Gigolo Records által szétszórt, ivartalan, szaporító sejtjei is.


http://www.youtube.com/watch?v=3bdpy-ArUWk

 

Tiga & Casey Spooner (Fischerspooner) – Sunglasses At Night

 

Az általuk, azaz a Gigolo Records holdudvarához tartozó művészek által képviselt stílus gyakorlatilag mindvégig kiszámítható volt. A címke rajongói mindig tudták, és tudják a mai napig is, hogy a soron következő korong – hosszas ódzkodás után digitális kiadvány – valamiben, s ha nem is a hangzásban, biztosan különleges lesz majd. Egy csipetnyi múlt, fűszerezve az ízlés szerint hozzáadott jövőzenével egy olyan konyhában, ahol Hell az egyetlen szakács és mindenki más csak mosogatófiú, lány, vagy Grace Jones-t imitáló transzvesztita lehet. Nem túlzás azt állítani, hogy az elektronikus zenei életben Hell és e kiadó képviseli mindazt a mában, amit egykoron Andy Warhol és személyes játszótere, a The Factory jelentett.

 

gigolo 02

 

Hell - Andy Warhol pózban

 

A Gigolo Records német újhullám (Neue Deutsche Welle) iránti fogékonysága 2003-ban teljesedett ki igazán, a sorban következő 106-os számmal ellátott kiadvánnyal, mely a New Deutsch, vagyis az Új német címet viselte. E megjelenés nem a lemezboltok újdonságává, vagy a táncparkettek – szigorúan pozitívan vett – slágerévé, hanem a fentebb említett német újhullám mementójává kívánt válni, s tananyaggá azon fogékonyabb közönség számára, akik mélyebben is meg szeretnék érteni, a modernkori német tánczene alaptéziseit. A korong megjelenését követően Hell munkásságát egyre inkább a múltba való visszatekintés jellemezte.

 

A kiadó legnagyobb közösségi média oldalán rövid teaserrel beharangozott kiadvány Klaus Nomi Cold Song 2013. évi újragondolásának előzménye a Coming Home válogatáslemez, mely pontosan két évvel ezelőtt, 2011 májusában került a boltokba – nem a Gigolo Records gondozásában. A válogatáslemezen olyan, elsősorban a német könnyűzenére hatást gyakorló előadók kaptak helyet, mint a Kraftwerk, a DAF, Gilla és nem utolsó sorban a jubileumi kiadás alapjait nyújtó Klaus Nomi, a tragikusan fiatalon elhunyt operaénekes, előadóművész.


http://www.youtube.com/watch?v=O4N9NZpNPuo

Klaus Nomi – Cold Song (DJ Hell remix) teaser

 

…de ki is volt pontosan Klaus Nomi?

A ’70-es és ’80-as évek – a glam pózok, majd a new wave melankolikus ridegségének kora – nem szűkölködött extrém stílusú előadókban; az 1944. január 24-én, Klaus Sperber néven született Nomi azonban nem csupán külsőségeiben feszegette a köznapi értelemben vett emberi egzisztencia határait.

 

A ’60-as években a nyugat-berlini Deutsche Oper jegyszedőjeként dolgozott, ezzel egy időben a Kleist Casino nevezetű illusztris (mondhatni Berlin egyik forró pontját jelentő) szórakozóhelyen énekelt. 1972-ben költözött New Yorkba, ahol néhány évvel később már testhezálló űrszerelésben, Saint-Saëns-áriát vagy épp ’60-as évekbeli slágereket, például Chubby Checker The Twist-jét énekelve robbant be a művészvilágba. Zenészekből, táncosokból, modellekből álló kompániájához ideiglenesen olyan képzőművészek tartoztak, mint Jean Basquiat és Keith Haring, ő maga pedig David Bowie háttérénekeseként lépett fel 1979. december 15-én a Saturday Night Live-ban – a The Man Who Sold The World című dalban.


Nehéz nem túlmisztifikálni őt a geometrikus fekete-fehér színpadi jelmezében, mesterkélt gesztusaival vagy épp a haláltól már megérintett, barokk körgallérral övezett merev bohócarcával. Még ha kissé „YouTube-komment-szagúan giccses” is azt mondani, hogy visszatért oda, ahonnan jött, életútja valójában egy olyan persona útja, amelyet nem ő talált ki, hanem századokkal korábban már bevett gyakorlatként létezett.

 

Ez a persona a gyermekkorában kasztrált, pubertáskoron soha át nem esett énekes; a gyakorlat pedig az ember angyallá tétele. Nomi kontratenor hangja és különleges falzett-technikája, bár értelemszerűen nem a barokk korban bevett módon érték el (e kétes kiváltságban, azaz a kasztrálásban utoljára az 1922-ben elhunyt Alessandro Moreschi részesült), az általa szabadon engedett „égi”, testetlen, ha nem is gyermeki vagy nőies, de semmi esetre sem férfias hangok révén a barokk egyházi zene transzcendenciáját idézi meg.

 

gigolo 04

 

Azáltal tehát, ahogy már a halálra készülve énekelte Henry Purcell 1691-es operájának, az Arthur királynak (konkrétan) vérfagyasztó tetőpontját, a Cold Song-ot – melynek Hell és az egész Gigolo Records egy személyben tiszteleg –, Nomi egyszerre testesítette meg, a végsőkig szerepben maradva, a földet elhagyni készülő angyali lényt – és előlegezett meg más, tulajdonképpen ugyanígy egyszerre szubatomian és metagalaktikusan szigorú zenei formákat és hagyományokat.

 

A 2013-as remake teljesen új dimenziót kölcsönöz a jéghideg Purcell-dalnak. A Dj Hell stílusára oly jellemző fagyos, éles arpeggio szöges ellentéte, ám mégis konstans kiegészítője Klaus Nomi izzó, meleg hangjának, mely egy teljesen más típusú intenzitást, mondhatni kinetikus mennyországot teremt az angyallá lett énekes és utolsó ismert dala számára. A dal feldolgozása olyan méltó és mély tisztelgés az elsők közt AIDS-ben elhunyt híresség, Nomi munkássága számára, mely nem mindennapi magasságokba emeli a mára már berlini székhelyű kiadót is.

 

https://www.youtube.com/watch?v=5VRLFIpcRXc

 

Klaus Nomi – Cold Song DJ Hell 2013

 

Sz. Cár Péter


A teljes cikket itt olvashatod el: Soundhead